Visszajelzések

Néhány mondat, mely az utóbbi időben a Káva valamelyik előadása kapcsán hangzott el:

"Ez nem színház, de mégis színház." - Ascher T.

„A Káva csoport rengeteg munkát és szakértelmet vitt az előadásukba, az emberszámba vett gyerekekkel történő interakciójuk úgy volt hasznos, hogy egy pillanatig sem oktatott ki, véleményüket komolyan vették, gondjaik az ő gondjaiknak tűntek.” - Fodor T.

„Hallatlanul fontosnak érzem például a Káva Kulturális Műhely tevékenységét, az előadások problémaérzékenységét, a megszólításnak ezt a sajátos módját, ahogy az előadáson belül, egy jelenetet félbehagyva behívják a nézőt együttgondolkodásra, a probléma megoldására. Az ilyen műhelyek életben tartása létkérdés a tömegkultúra által legázolt nemzetünknek.” - Ascher T.

"Mikor az első részletek a szemünk elé tárultak a darabból, feszülten néztünk egymásra. A színészek az előadás elején elmondták nekünk, hogy ha valakinek a viselkedésével nem értünk egyet, beleszólhatunk, elmondhatjuk a véleményünket, s így válhatunk részeseivé a történetnek. A történet a felnőtt korúvá érett hercegről szól, aki első látásra egy kevély, elkényeztetett sznobnak tűnt, majd miután ráförmedt a merev kisasszonyra, hogy köpje le a másik nőt, felszabadult minden gát bennünk… Valaki a tömegből felháborodva kérdezte:  „ Te megteszed?” Majd én is erőre kaptam, s minden olyan dolgot, amit eddig csak gondoltam kiadtam magamból. Az összes haragot, felháborodásomat, s meggondolatlanul fel akartam bosszantani a színészt. Nem rosszindulatból, hanem a helyzet kiváltotta haragomban. Akik egyet értettek velem, a herceggel együtt félrevonultunk, majd megbeszéltük a történéseket. Akkor döbbentem rá igazán, hogy mindaz, amit meggondolatlanul kimondtam, az nem volt helyénvaló. A fiú nem akart király lenni, tudta, hogy nincs erre felkészülve. Nem tudta mit kell tennie, nem volt kész semmire, s félt… igazán félt."                                         Tőtszegi Zsuzsa, Kolozsvár

<

>