Visszajelzések felnőttektől

Friss visszajelzések szakmai munkánkkal kapcsolatban:

A Kolonics György Általános Iskola egyik tanára a Hinta című foglalkozásról:

A drámafoglalkozást követő első magyar órán a gyerekekkel folytattuk gondolatban a történetet. Csoportmunkában kezdtünk mi is dolgozni, megbeszéltük, hogy kinek, melyik személy volt szimpatikus, és miért. Tovább gondoltuk a szituációt és megoldási stratégiákat dolgoztunk ki.
Ezt követően a gyerekek megkapták a levélírás feladatát. Szívesen fogadták, motiváltak voltak. Nagyon jó levelek születtek, a legtöbb esetben a gyerekek úgy gondolták, hogy Áron meg tud bocsátani Botondnak, és túltette magát az eseményeken. Sokan írták, hogy Áron és Bogi egymásba szerettek. Néhány idézet a levelekből: „Botond, a Te segítséged által sokkal jobb ember lett belőlem, remélem belőled is jobb ember lett…”, „Sanyi számai befutottak?”, „Sanyi a barátom lett, együttesünk neve: HÁUZ”, „Szeretnék találkozni Veled, a régi hintánál, tisztázni a dolgokat.”, „Még mindig félek, amikor a hintáról álmodom.”
Köszönjük a foglalkozást, nagy élmény volt a gyerekeknek és nekünk is. Reméljük, hogy a jövőben még részesülhetünk ilyen és ehhez hasonló foglalkozásokban.

A pápai Jókai Mór Művelődési Központ művelődésszervezője a Bábok című foglalkozásról:

"Nagyon izgalmas volt látni azt a fantasztikusan kreatív munkát, komoly pedagógiai felkészültséget és nagyfokú empátiát igénylő teljesítményt, amelyet a színész-drámatanáraitok nyújtottak. Hitelesen és meggyőzően kellett képviselniük saját álláspontjukat, alakítani szerepüket, és ugyanilyen hitelesen reagálni a gyerekek véleményeire, a váratlan szituációkra. Emellett nyesegetniük kellett a „vadhajtásokat” is, amikor a gyerekek például egy-egy szereplő bőrébe bújva nem őszinte gondolataikat mondták el, hanem szappanoperákból vett sémákat. A visszajelzések is azt mutatják, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszett ez a megoldás.

Az előadásnak és a játéknak ez a fajta összefonódása, a színészek szerepben való maradása a játékban, nekem nagyon tetszett. Igaz ugyan, hogy a történetet nem látjuk egészben, szaggatottá teszik a közbeékelt viták, játékok, azonban ebben az esetben ezt nem is tartom fontosnak. Sokkal lényegesebb az, hogy a gyerekek átéljék a felvetett konfliktusos helyzetet, foglaljanak állást vagy fogalmazzák meg bizonytalanságukat, kapcsolódjanak be, váljanak a játék részeseivé. Ehhez pedig véleményem szerint sokkal jobb lehetőséget kínál ez a módszer. Abban is biztos vagyok, hogy sokkal nehezebb lehet így játszani, és csak kiváló szakemberek képesek megoldani ezt a feladatot.

Nekem – nekünk nagy élményt adott a Bábok, köszönjük, várjuk a következő foglalkozást!"

Tanárok az Akadályverseny című színházi játékról: 

"A drámapedagógiai foglalkozásokkal kapcsolatban kissé elfogult vagyok: meg vagyok győződve arról, hogy a közös játék és a biztonságot nyújtó, támogató légkör nemcsak kamaszoknak, hanem minden embernek segít konfliktuskezelési és önismereti repertoárjának a bővítésében. A KÁVA foglalkozásán mindazokat az értékeket, amiket egy ilyen közös játék behozhat, megtaláltam: a játékot tehát egyáltalán nem éreztem hiábavalónak. Jóleső érzés volt, hogy a gyerekek visszajelzései is igen pozitívak voltak."

"Nagyon sokféle benyomás ért a foglalkozás alatt. Olyannyira, hogy bár tanárként hozzászoktam a váltásokhoz (az esőerdő után a kénsavat tanítom, utána a következő órán az idegsejtek működését), mégis, amikor bementem a foglalkozás után a 12.-hez, ahol a gerincvelő működéséről kellett volna beszéljek, kértem néhány percet, hogy összeszedjem magam. Nekem már az is új volt, hogy milyen hasznos az, hogy más szerepbe belebújva, "tanárként", "szülőként" is kénytelenek megélni a problémát."

"Szerencsés lenne, ha több induló középiskola részesülne abban az élményben, hogy egy játékos foglalkozás során kap visszajelzést arról, hogy mit csinál jól és kevésbé jól, mire kell nagyobb hangsúlyt fektetni a későbbiekben, hogy minél sikeresebb osztályközösséget tudhasson magáénak, ahol a kollégák biztos kézzel nyúlnak egy-egy gyermek problémájához, vagy épp az osztály-szintű kihívásokhoz."

"A legfontosabb hozadéka a délelőttnek az volt, hogy a korábban kissé visszafogott, emiatt kevésbé hangadó tagjai az osztálynak megerősödhettek. Önbizalmat és hitet kaptak, és világossá válhatott a számukra, hogy valójában ők alkotják a többséget a hangadókkal szemben. A továbbiakban erre az erős tapasztalatra kívánunk építeni, és tovább erősíteni a megindult folyamatokat. Fontosnak gondoljuk, hogy ezt az élményt külső szakemberek segítségével élték meg, így talán hitelesebb is számukra." 

 

 

Nyomtatható verzió | Küldje el ismerősének